Hacks, Peter: Múzsák. Négy jelenet - Drámák baráti országokból 14. (Budapest, 1983)

CHARLOTTE: De hiszen elteszem. /Elrejti a tort ruhája kivágásába./

STIEGLITZ: És mi ez az árkus papír itt? /Hosszasan bámulja./

Már megint levelet Írtál nekem?

CHARLOTTE: Igen.

STIEGLITZ: Ne szorítsd össze a fogad.

CHARLOTTE: Én Írtam neked ezt a levelet.

STIEGLITZ: Ez kedves. Hát ha futja rá az idődből. /Félreteszi a levelet./ Tehát legalább a másolással elkészültél'. MA hegyekben a szelek zugnak." Hah, mi ez? Ebben nem ismerem fel a saját versemet. Ez két strófa, tizenegyből kettő! Hol a többi? CHARLOTTE: Egynéhány felesleges strófát nyilván kihagytam.

STIEGLITZ: Kihagytál? Töröltél!

CHARLOTTE: Bízzál bennem, igazán jobb igy.

STIEGLITZ: Rövid ebb. Nem jobb.

CHARLOTTE: De mindaz a terjengős szélesség, hidd el, egészen

merevvé tette.

STIEGLITZ: De oda a szellem belőle. A költemény hosszú volt,

meglehet. Merev, az is lehetsége?. De a szellemem, az benne volt.

CHARLOTTE: Dehát vizsgáld már meg alaposabban, mielőtt dühön. géni kezdesz.

STIEGLITZ: "A hegyekben szelek zugnak

És hajtják a ködöt a völgybe,

Nem szelíd a szív viharja,

Ott villám cikázik örökre."- Ez jó. -"Lavinák dörögnek s csapódnak

És visszhangzik a zuhanás ott,

Hol tavasszal bimbózni láttam

A májusi, lágy boldogságot."- Igen, ez nagyon jó. - Átkozott furia, ez már

megint ne m tőlem van!

CHARLOTTE: De ha egyszer jónak találod!

STIEGLITZ: Megtiltottam neked, hogy állandóan belejavíts a

28