Hacks, Peter: Múzsák. Négy jelenet - Drámák baráti országokból 14. (Budapest, 1983)

HOYER: De nekem nem. Az én házamban legyen tisztaság. Hát

a Gustl ur nadrágja megint poros legyen, ha a lépcsőre ül?

GOETHE: A íiara aligha szokott a ház előtti lépcsőn ülni.

HOYER: Dehogyisnem: amikor a Gustl ur szomorú és azon

gondolkozik, hogyan találja meg a kulcslyukat.

GOETHE: Feltételezem, hogy a kamarai tanácsos ur tudja,

hol található a kulcslyuk.

HOYER: Többnyire.

GOETHE: Mit jelent ez a válasz?

HOYER: Többnyire igen, de sokszor nem.

GOETHE: Te csak ne célozgass.

HOYER: Nos, a Gustl* ur...

GOETHE: Gustl! A kamarai tanácsos ur elvégre már nem gyermek.

HOYER: Ezt én talán jobban tudom, mint maga.

GOETHE: Ne célozgass. Nem szeretjük a célozgatást, átsiklunk fölötte. Tedd a magad dolgát. A lépcső tisztasága nem a te gondod.

HOYER: És a vendégek!? Ha kiváló idegenek tisztelik meg

a házamat, akkor azt mondhassák rám, hogy a lépcső úgy ragad, mint egy tyúklétra?

GOETHE: Elég. Az étrendet megbeszéltük. Ide, a stuffato

és a szarvas közé, harmadik fogásként beleszurom a békacombot, és most tűnj el.

HOYER: Békacomb, juuuj. Ki eszik meg ilyen undor itó holmit?

GOETHE: Én például nagyon szivesen megeszem.

HOYER: De én nem szivesen főzöm.

GOETHE: Te csak ne durcáakodj. Azt főzöl, amit elrendelek.

HOYER: Juuuj - azok a meztelen kis békák.

GOETHE: Külön hozattam Frankfurton át. Éppen elég nehéz

ügy volt, bár most sok minden könnyebben intézhető el; a császár uralma áldás a konyhaművészetre is. A végén még hagyod őket megromlani.

HOYER: Talán inkább az Urü romoljon meg?

13