Zorin, Leonyid: Házasságtörés. Vígjáték két felvonásban - Drámák baráti országokból 13. (Budapest, 1983)
/GYINA/ önt borús hangulatából... Á, Rafaeljev, maga Is itt van? RAFAELJEV: Enged... GYINA: S mint látom, egyedül! /Beszalad Nocsujev./ NOCSUJEVs Nem egyedül jöttem. Itt az egész kórus. VALETOV: Lányok? NOCSUJOV: Egytől-egyig. VALETOV: És hol vannak? NOCSUJOV: A peronnál helyeztem el őket. Hamarosan betolatják a kocsikat. /Befut a Levkojev-házaapár./ LEVKOJEV: Nos, jó napot, jó napot... VALETOV: ön is... kijött? LEVKOJEV: Szakitottam egy kis időt. VALETOV: Inkább pihenésre használta volna! NYINA: Hová gondol? Hallani sem akart róla. Ő már csak ilyen, látszatra hűvös, tartózkodó, de ha valaki megnyeri a rokonszenvét... VALETOV: Hálásan köszönöm. LEVKOJEV: Jó utat kívánok. /Hátalmas virágcsokorral a kezében bejön Zara./ GYINA: /halkan/ Megjelent. JÚLIA; Csokrocskával. ANNA: Szegényke... ZARA: Viszontlátásra. Ezeket a virágokat Önnek hoztam. /Valetov átveszi a csokrot, arcát a virágok közé temeti./ NYEPOTOCKIJ: /Gyinának/ Mbst mondja, ekkora böhöm csokor! GYINA: Túlságosan is nagy. Koszorúra emlékeztet. VALETOV: Köszönöm, kedvesem. Egyetlen, páratlan barátnőm! /odalép Zárához és forrón megöleli. Zara nagynehezen elfojtja ijedt sikolyát./ Barátaim, bocsássák meg a gyengeségemet, a minap nem voltam teljesen őszinte magukhoz. A jó modor és az illem törvényei szerint, egyszóval gyáván vi-52
