Zorin, Leonyid: Házasságtörés. Vígjáték két felvonásban - Drámák baráti országokból 13. (Budapest, 1983)

VALETOV: S©mmi értelme.

GYINA : Én kérem, hogy szavaljon.

NYINA: Nagyon lekötelezne minket*

JULIA: Nagyon-nagyon.

ANNA: Ez lenne a legszebb ajándék.

VALETOV: Nem jut eszembe semmi.

PALCEV: Valamji újat, ismeretlent*

SZIROMJATNYIK: Na, igazán!

LEVKOJEV: Olyan jó lenne!

ZARA: /halkán/ Gleb Alekszejevics! /a férfi odalép

hozzá/ Szavaljon, kérem.

VALETOV: Igazán akarja?

ZARA: Igen, akarom.

VALETOV: Legyen a kedve szerint. Elmondom a legújabb

versemet, /szaval/

"A Szkakovaja utcán Élt a barátnőm.

Olyan bájos volt ő.

Eleven sem, holt sem voltam.

Tán nem is én jártam a Szkakovaja utcán.”

/Hosszú szünet/

NYINA: ”A Szkakovaj a utcán...”

VALETOV: Az Ügető mellett. '

SZIROMJATNYIK: Micsoda pontosság!

JULIA: Micsoda liraiság!

NOCSUJEV: Tudják, szinte követeli, hogy megzenésitsék.

NYEPOTOCKIJ: S nagyon pontosan adja vissza a lázas állapotot.

PALCEV: Az eszközök maximális ökonómiája. Kifinomult

igénytelenség. Eretnek egyszerűség.

ANNA: Lényegében szimpla történet, de telve gondolatokkal.

LEVKOJEV: Szerény véleményem szerint igen sikerült alkotás. Valósággal megrendített.

GYINA: /elgondolkodva/Erősen emlékeztet valakire.

43