Zorin, Leonyid: Házasságtörés. Vígjáték két felvonásban - Drámák baráti országokból 13. (Budapest, 1983)
NOCSUJEV: Még egy kötetet is ajándékozott neki. LEVKOJEV: Hallottam róla. NOCSUJEV: Dedikálva. S állandóan leveleket irogat. LEVKOJEV: Rafaeljev olvasta ezeket a leveleket? NOCSUJEV /gúnyos mosollyal/ Ugyan kérem! A közelükbe sem engedi. Úgy rejtegeti, mint valami ereklyét. NYEPOTOCKIJ: Na, már az ereklyénél tartunk. JULIA: Maga Mefisztó. NYEPOTOCKIJ: Én, miért? JULIA: A maga szkepszise vérfagyasztó. NYINA: Szemjon Tyimofejeviccsel tegnap egész éjszaka erről beszélgettünk. Szegény Tyimofejevics nagyon el volt keseredve. NOCSUJEV: Érthető. De hát a házasság már csak ilyen intézmény... A monogámia lényegében természetellenes dolog. LEVKOJEV: Na-na. NOCSUJEV: Meg kell értenünk a nőt is. Éli a maga hétköznapi életét. Mindennap ugyanaz az arc... NYINA: Attól függ, milyen! NOCSUJEV: Igaz. De hiába, hirtelen megjelenik a harmadik. Uj ember. Mondjuk, olyasvalaki, mint én. Pusztitó és heves. Egy olyan... Aki felette áll a mindennapoknak, és szabad. Nem lehet bilincsbe verni. NYINA: * Nemhiába beszélnek magáról annyi rosszat. NOCSUJEV: . Sajnálom, de rászolgáltam. LEVKOJEV: Ejnye már, na-na. NOCSUJEV: Itt van például egy igen jellemző eset. Szavahihető forrásból tudom. Élt-éldegélt egy hires sakknagymester. Családos, boldog. Minden jól megy... LEVKOJEV: Hogy jön ide most a nagymester? NOCSUJEV: Kiküldték Madagaszkárba. Egy nemzetközi versenyre. S mig a szerencsétlen fickó a svéd 13
