Saeger, Uwe: Elrepülni - Drámák baráti országokból 12. (Budapest, 1987)
be; egyesek beledöglenek, mások meg sose okulnak belőle. Sokféle módja van annak, hogy az ember tapasztalatokat gyűjtsön; csak egy nem létezik: hogy ajándékba kapja meg mástól. Az nem megy. 9. kép (MONIKA és STEFFI az ebédnél. Megint csak várakoznak.) MONIKA - Pedig milyen csodásán kipihentem magam. De ez a folytonos várakozás az idegeimre megy. Az egyik telefonál, hogy vacsora előtt ne is számítsak rá. A másik meg teljesen felszívódott, nem is hallani róla. STEFFI — Esetleg érdeklődhetnél utána. MONIKA - Amikor ilyen szépen megterítettem. És a finom ebédért is kár. STEFFI - Az éjjel elhatároztam valamit, anya. Én most kérdezek tőled valamit, te pedig válaszolsz. Rendben? MONIKA — Milyen hangot használsz már megint. Hagyd már ezt a tragikus pózt, legyen végre egy kis nyugalom. STEFFI — Herbert volt az? — Herbert hajtott át a lábamon? — Felelj végre egyszer úgy, hogy el is tudjam hinni. MONIKA - Steffi, az istenért, hát te megőrültél? Hát azt képzeled, hogy akkor én bírnék vele... hogy képes lennék... STEFFI — Akkor mondd meg, hogy ki volt. MONIKA — Mire lenne az jó? STEFFI - Neked lenne jó. MONIKA - Hagyd abba, Steffi! Hagyd már ezt végre abba! Ma nem bírok erről tárgyalni. Egyáltalán nem akarok beszélni erről. Ezt jegyezd meg magadnak! STEFFI — Ő volt az. — És ezért hordja ide a kávét, meg a farmert, meg az ingeket. Ezért kedélyeskedik itt, ezért játssza meg a cukros bácsit. Igenis ezért... Egyszerűen az adósságát törleszti. Tenálad. MONIKA — Utoljára mondom, Steffi... STEFFI — Kár becsapni magad. Ő is megkaphatná akármelyik fiatal lányt, mint a haverjai; ezért az árért bárkit megkaphatna. Sőt, még olcsóbban is. — Te pedig már harminchét éves vagy,és nem is mutatsz kevesebbet. A szépséged is hol van már! Le vagy strapáivá. Miért nem nézed meg 34
