Saeger, Uwe: Elrepülni - Drámák baráti országokból 12. (Budapest, 1987)
STEFAN — Csakhogy amitóta együtt van az anyámmal — olyan az egész, mintha egy tábla lógna a nyakunkban: „Fertőzési veszély! Tilos hozzányúlni!" Érti már: mintha ettől a dologtól most egyszerre beteg volnék. Vagy tetszhalott. Mintha egyszer csak korlátok lennének mindenütt. Mindenkinek más lett az arca, és... és ettől az ember maga is megváltozik. Lassan elveszti az önbizalmát, és mindenben kételkedni kezd. Igen. Már mindenben kételkedik. F RAHM - Ha jól értem, maga tehát nem erős felindulásban követte el tettét, hanem — fogalmazzuk így — bizonyos előzmények folyományaként. STEFAN — Igen, így is lehet mondani. — Elismerem, hogy bűnös vagyok. F RAHM — Tegyük most félre a bűnösség kérdését. — A barátnője — kapott magától ajándékokat? Olyasmire gondolok, amit az édesanyja jelenlegi partnere szerzett be? STEFAN — Herbert nem fösvény. Vittem neki farmernadrágot meg egy pár pulcsit. F RAHM — És tőle milyen árat vagy ellenszolgáltatást kért? STEFAN - Ajándékba adtam. Mert én Tinát... vagyis Brock kisasszonyt nagyon szerettem. És a Herbert se kért soha semmit. Nagyon szépen keres. FRAHM — Mennyit? STEFAN — Azt én pontosan nem tudom. De biztos van úgy négy és fél-öt ezer. FRAHM — És arról nem beszélt ez a Herbert, hogy maga, amilyen kitűnő tanuló, de erre még visszatérünk, szóval hogy az NSZK-ban maga is megkereshetne ennyit? STEFAN — Ezt nem értem. FRAHM — Azért ez a Herbert csak összehasonlította a dolgokat, nem igaz? Jóléti társadalom, a korlátlan lehetőségek földje - ezeket a fogalmakat csak ismeri. — Szóval nem mondott olyasmit, hogy egy ilyen jó képességű fiatalember előtt ott nagy perspektívák állnának, hogy ott aztán karriert csinálhatna? STEFAN — Herbert szerint az ilyesmi mind politika, ilyenről ő nem szokott beszélni. Azt mondja, neki az a dolga, hogy felépítsen egy üzemet, ez neki épp elég fejfájást csinál, mert az ilyesmi még őnáluk se megy magától, még akkor se, ha néha úgy néz ki. FRAHM — Kedveli maga ezt a Herbert urat? 25
