Saeger, Uwe: Elrepülni - Drámák baráti országokból 12. (Budapest, 1987)

TINA - Hát nem vettétek észre, mikor történt, hogy egyszer csak nem voltam többé büszke rátok, hogy... Valaha én is szépnek találtam a házunkat, a kertünket, azt kívántam, hogy soha ne kelljen elmennem innen. De akkor... akkor ti beadtátok Henriette mamát az otthonba... Pedig úgy szerette volna, ha itt halhat meg... A kertben, fényes nappal. Ez volt minden vágya. De ti...

BROCK — Anyád azt akarta, hogy az édesanyja a lehető' legjobb ápolásban részesüljön. És akkoriban még mind a ketten dolgoztunk... Az ilyen házat nem adják ingyen, ajándékba.

TINA — Ő nem tartott igényt a lehető legjobb ápolásra. Ő csak azt akarta, hogy itt halhasson meg.

BROCKNÉ — Most ítélkezni mersz fölöttünk, pedig okosabban tennéd, ha először belekóstolnál az életbe. Próbálj csak egyszer a magad lábán megállni! Amikor nem lesz senki se, aki eléd rakja az ételt, mos rád, meg rakodik utánad. Eljön még az idő, amikor minden fillérért, amit elkölthetsz, először nyújtanod kell valamit, és akkor hiába kiabálod, hogy nem ér a nevem.

TINA — Állítsd össze a számlámat, anya.

BROCK — Elég legyen! Elég! Nem tűröm, hogy így beszéljünk egymással. Nem bírom. Elég volt!

5. kép

(Stefant kihallgatják.)

FRAHM — Ugyan, Löffler úr, az nem lehet, hogy ne tudja megmondani, miért ütötte le Brock polgártársat!... Tudom, dühös volt. Brock polgártárs megtiltotta, hogy továbbra is fenntartsa a kapcsolatot a leányával. Amint előadta, ez a tilalom most hangzott el első ízben... De hát ez mégsem válthatott ki magából olyan indulatokat, hogy vaktában nekimenjen a másiknak/és súlyosan bántalmazza? — Voltak talán bizonyos konfliktusai a barátnőjével? - Válaszoljon, kérem!

STEFAN - Önként jelentkeztem. Elismerem, hogy bűnös vagyok.

FRAHM — Ezt már hallottuk. — Brock polgártárs talán maga is tettlegességgel fenyegetőzött? Vagy, mondjuk... Hiszen bizonyára közölte magával, mik az indítékai...

STEFAN — Egyszerűen nem vagyok neki szimpatikus és kész. Jogában áll.

23