Radzinszkij, Edvard: Néró és Seneca korának színháza - Drámák baráti országokból 11. (Budapest, 1983)

NÉRÓ

A hordódra is lesz gondunk : elégetik a keresztfád tövében, hogy jól láthasd. Nagyon meguntuk ezt a hordót négyszáz év alatt,,. Egyébként is azt akarom, hogy amikor Prométheusz a keresztfán függ, az általa oly hőn szeretett emberek szórakoztassák, (Senecához) Tanítóm, mit csináltak az emberek a tűzzel, amelyet Prométheusz szerzett meg nekik?

SENECA(tompán) Vasat kovácsoltak, kardokat csináltak belőle és egymást irtották a kardokkal. Akkor Prométheusz a^s embereknek adta a Szégyent és a Lelkiismeretet, hogy szüntessék meg az öldöklést,

»

NÉRÓ(a rácshoz megy, s lekiált a mélybe) Fiuk! Ezren vagytok odalenn a szajhákkal együtt. Most mindenki kap egy kardot. Jól jegyezzétek meg: tiznek közületek meghagyom az életét.,, az utolsó tizét! Ezer közül tiz megkap mindent: szabadságot, nőt és pénzt. A császár Ígéri ezt nektek. Aprítsátok egymást! (Venushoz) Dobd le a ruhád és állj a rácsra, szajha, hadd lelkesítse őket a látvány!

A mélyből hallatszó lárma átmegy kardok csattogásába, fájdalmas jajgatásba és halálhörgésbe. Közben a katonák Diogenészt ráfektetik a keresztre, majd felszegezik.

NÉRÓ(az öregemberhez) Még most is szeretsz mindenkit?

ÖREGEMBER(alig hallhatóan) Igen, testvérem.

NÉRÓŐket is? (a mélybe mutat)

ÖREGEMBER(fájdalommal küszködve) Őket is.

NÉRÓŐt is? (a Szenátor-lóra mutat)

74