Radzinszkij, Edvard: Néró és Seneca korának színháza - Drámák baráti országokból 11. (Budapest, 1983)

NÉRÓ Nem értem* (korbácsával lesújt az öregemberre) Áz öregember hallgat* SENECA Ne üsd, császár* Hiszen mindent megmagyarázott. A jó azért jó, mert nem fél jónak lenni a rossz lát­tán. •* A rosszra szükség van, a jó érdekében* Ez az öreg azt vallja, hogy a látható világ a mi pró­batételünk* NÉRÓ (az öregemberhez) A császárral nem szokás rébu­szokbsn beszélni, ezt jól jegyezd meg, Diogenész testvér* (nevetve, Senecához) Nem tudom, ezt mond­­ta-e. De te, Seneca, mint mindig, hallgattál... A fizetséged kiszabásakor majd ezt is figyelembe vesszük* Kiabálás a mélyből* NÉRÓ (riadtan) "Halod ezt, Seneca? Lárma* Ezek értem jöttek! Az egész város tudja, hogy megöltem az anyámat! Egész Róma talpon van!" A mélyből hallatszó kiabálás egyre fokozódik. NÉRÓ "Csapatok fogják körül a házat! Az anyagyilkosok büntetésére Ítélnek: bőrzsákba varrnak egy kutyá­val, egy kígyóval és egy majommal együtt! És be­dobnak a Tiberisbe! Pélek!... Mindennek Tigellinus az oka! Ő bujtogatott a mama ellen! Meg te is! Mind a ketten szítottátok köztünk a viszályt! Pé­lek!" (Elneveti magát, nyugodtan) így jajveszékel­­tem. (A rácshoz megy, nevet) Elfogyott az enniva­lójuk meg a boruk... Hogy méltatlankodnak! (kiált) Türelem, barátaim! Mindjárt kaptok, kedveseim, (tapsol, s int, hogy hozzanak ételt és italt. Se-50

Next

/
Oldalképek
Tartalom