Radzinszkij, Edvard: Néró és Seneca korának színháza - Drámák baráti országokból 11. (Budapest, 1983)

(NÉRÓ) Mi van abban? Jobb lett volna, ha ők ölnek meg engem? (nevet) Igen, igen.,. P0ntosan ilyen korholó tekintettel néztél rám akkor is, tanitóm.., Meg az anyám is... Tigellinus viszont soha... Bizony, Seneca, te a hatalomért szerettél, amelyet neked meg a szenátusnak adtam. Anyám azért a hatalomért, amelyet tőlem kapott... Tigellinus volt az egyetlen, aki magamért szeretett. Tigellinus egyébként azt mondta... hogy az anyám lépten-nyomon hireszteli: ha folytatom a kicsapongásokat... és továbbra is a te tanácsaidat követem államügyekben, vége a császárkodásomnak I Britannicus öcsémet teszi a helyemre... Ezt mondta Tigellinus, (nevet) Figyeltem az imént az arcoíti... (szünet) és láttam, mindent megértettél... mert nehéz nem megérteni a farkas tekintetét... Mit feleltél nekem akkor? (Seneca hallgat) Úgy van... hallgattál, legerényesebb halandó... Aztán újból találkoztunk, Britannicus születésnapján... Milyen szépen énekelt... Csodálatos hangja volt Britannieusnak! (Ámor énekel) Igen... igen... Amikor Britannicus megszomjazott, az előkóstoló, akit megvesztegettem, forró italt nyújtott át neki. Britannicus megkóstolta és kérte, hogy hütsék le. Az előkóstoló ekkor töltötte a pohárba a hideg vizzel együtt a mérget.

Néró átnyújt Ámornak egy poharat. Ámor iszik.

NÉRÓ Pontosan igy!... (elveszi Ámortól a poharat.) Mi

pedig folytattuk a beszélgetést, tanitóm. Miről is elmélkedtünk, Seneca? (Seneca hallgat) Természetesen az erényről, mint mindig, az erényes életről... Akkoriban fejezted be a könyvedet, amelyet külön nekem Írtál: "A császár kötelességei" volt a cime. Ennek a könyvnek az volt a rendeltetése, hogy megtanulj am belőle, miképpen válhatok a legfel-44