Radzinszkij, Edvard: Néró és Seneca korának színháza - Drámák baráti országokból 11. (Budapest, 1983)

SENECA Igazad van, császár, ezt érdemes tüzetesen meg­vizsgálni, (egykedvűen) Rómára gondoltam akkor, az állam Jövőjére, mit sem törődve lelkem nyugalmá­val. Arról ábrándoztam,hogy olyan ifjút nevelek, aki tiszteletben tartja a szenátust és az ősi tör­vényeket! Aki örökre véget vet a kegyetlenkedés­nek, amely végigkísérte az előző császárok uralko­dását: Tiberiusót, Caliguláét és Claudiusét. És bár a lelkem magányra vágyott, feláldoztam őt a világi gondoknak, Róma jövője érdekében. NÉRÓ Ah mily nemes cselekedet... Ezt majd ellenőriz­zük, helyea'i.. Folytasd, tanítóm. SENECA "Egy Ízben Néró anyja, Agrippina meghagyta, hogy hozassak kaldeus jövendőmondókat. Hozattam. Amikor fiáról kért jóslatot, egyikük ezt mondta: "Ural­kodni fog, de megöli anyját." És ő ezt felelte: "Öljön meg, csak uralkodjék." És nem sokkal később az eszelős hatalomvágytól hajtott Agrippina meg­mérgezte az öreg Claudius császárt, hogy trónra segitse fiát..." Néró hirtelen üvöltésbe tör ki. A földre veti magát, görcsök­ben fetreng. Seneca döbbenten nézi. És amint a kutyák szok­tak csatlakozni vonító társukhoz, Néró jajveszékelését azon­nal átveszik a mélyben. Fülsiketítő lárma. NÉRÓ Hallod? Hogy üvöltenek! Most értették meg, hogy a mamamérgezte meg Claudiust. Meg fogják ölni! És engem is! (üvölt) Félek! Félek! (nyugodtan feláll, nevet) Mit bámulsz? Elfelejtetted? Nem emlékszel, hogy vonítottam félelmemben? És hogy te mit felel­tél? Ezt nem Írtad bele a bölcs leveleidbe. De ne­künk kettőnknek mindent tudnunk kell, hogy igaz­ságosan megfizethessek fáradozásodért, (kiabál) 39

Next

/
Oldalképek
Tartalom