Radzinszkij, Edvard: Néró és Seneca korának színháza - Drámák baráti országokból 11. (Budapest, 1983)

(NÉRÓ) régtől fogva nem én vagyok az ur, Seneca, nem is a magas istenek,.• Hanem a félelem! Egyedül a félelem, tanítóm! És ebből a rettegő városból rég kihaltak az emberek. Akiket itt látsz, csak árnyékok. Ma éjjel nem Lateranus, nem Piso és nem Lucanus múlt ki. Csak Lateranus, Piso és Lucanus árnyéka. Istállóm egyik állásában nyerit a derék Antonius Flavus szenátor árnyéka. Amikor elfogták... miközben hűséges Tigellinusom érkezésére várakoztak, a hóhér kirakta elébe a szerszámait.

Mi volt az, amit kirakott? Természetesen egy nyárs, amely könnyen lyukat üt a testen, és olyan kellemesen csiklandozza az átfúrt gégét... No és volt ott hüvelykszoritó, amely alaposan megropogtatja a csontot... És Antonius Flavus szenátor "húsa és csontja" átölelte a térdemet, úgy könyörgött, hogy tegyek vele, amit akarok, csak ne adjam Tigellinus kezére! Amint látod, megkönyörültem rajta. Meghagytam az életét, beértem azzal, hogy egy római szenátort nyeritő csődörré változtassak. De ugyan mit számit egy árnyéknak, hogy hogyan nevezik? Hát ime, ezek a te összeesküvő cinkosaid, tanitóm. Miért hallgatsz? (hisztérikusan) Miért hallgatsz?!

.Ámor odaszalad Senecához és papirusztekercset dug az orra alá.

NÉRÓ A te leveleid ezek? minden összeesküvőnél találtunk tőled levelet! (elfúló hangon) Amelyekben sárral dobálod a császárodat! Egy nem létező Luciliusnak cimezted őket! Azt hitted, ilyen könynyen lóvá tehetsz bennünket, vén konspirátor?

(megragadja Seneca torkát) Ugye szövetkeztél velük? Peleij! Peleij!... Antonius Plavus árnyéka, szembesitésre!

Ámor előretuszkolja a Szenátor-lovat.

28