Radzinszkij, Edvard: Néró és Seneca korának színháza - Drámák baráti országokból 11. (Budapest, 1983)

(NÉRÓ) állni nevetés nélkül... Lucanus is hivatta*.• ÁMOR (rázkódik a nevetéstől) Hivatta az orvost. NÉRÓ (hasát fogja a nevetéstől) És felvágatta az ere­it... És az egész vagyonát... .ÁMOR (a földön fetreng a nevetéstől) Terád hagyta, ha­talmas császár, terád! (a nevetőgörcs lassan meg­szűnik) NÉRÓ (Seneca mellére borul) Bocsáss meg, tanítóm! Hi­szen tudod, hogy már gyerekkoromban is fordított reflexeim voltak: amikor mások simák, engem ráz a nevetés.•• Hidd el, én is bánkódom.•• Bizony, árvák lettünk! (kiált) Árvák lettünk!... Látod, hogy kell vigyázni a nyelvünkre. Azt mondtad: "Rég alszanak." Az istenek meghallották és micsoda ka­lamajka lett belőle. Szomorú... De hol az az átko­zott Tigellinus? ÁMOR Tigellinus útban van, császár. NÉRÓ Csak jöjjön meg Tigellinus... (Ámorhoz) De mit tegyünk? Kivel beszélgessen a legbölcsebb Seneca? Három legjobb barátja átsétált az örökkévalóságba. Akad-e az élő rómaiak között, aki méltó rá, hogy Senecával beszélgessen? Szerintem csak egy valaki. Maga Seneca! (Ámorhoz) Azonnal küldjétek a bölcs Senecáért! Seneca meg sem rezzen. ÁMOR Úgy lesz, császár, máris küldök Senecáért. (elfut) NÉRÓ Ilyen borzalmas éjszakát! Ennyi vér... De félbe-20

Next

/
Oldalképek
Tartalom