Prokofjeva, Szofja: Beszélgetés tanuk nélkül. Színmű 2 felvonásban - Drámák baráti országokból 10. (Budapest, 1983)

NŐ Nem tudom a telefonszámát. Sem Vityáét, sem a többiét. Gyimka nem árulja el. FÉRFI Lehet, hogy a Borjú tudja igazán, hogy ki vagy? Én meg nem tudok semmit? Maradtam volna a fene­kemen!. . . Nem kellett volna beleavatkoznom • • NŐ Volt egy játékunk. A zöld lámpát kitettem az ablakba. Gyimka élvezte: zöld ablakunk van. De aztán összetörte. • . FÉRFI Az mondtad neki: "Bocsáss meg. . ." (egyre job­ban pánikba esik) Ismerem én a Borjút. Nem hagyja ennyiben a dolgot. Nyakas, mint a bivaly. Mindjárt idecsörtet. Az ám, ha csakugyan beállit? Gondolkodjunk csak higgadtan! Már úton van. Autóval egykettőre ide­ér. Éjszaka van, forgalom semmi. Beront és itt talál. Nincs menekvés, sarokba szőrit. Te meg most aztán mindent kitálalsz neki. Es akkor en­gem. . • Ropogni fognak a csontjaim. . . (felkapja a télikabátját, az ajtó felé rohan, menet közben próbálja felvenni a kabátját. Cseng a telefon. A FÉRFI meg­torpan. a NŐ a kagyló után nyúl, a FÉRFI elkapja a kezét) Hozzá ne nyúlj! Föl ne vedd! El innen! (a telefon cseng) NŐ Engedj ! FÉRFI Egy lépést se ! Érted? NŐ Ezt nem lehet. • • Akkor te vedd föl. Beszélj tei • • . (a FÉRFI felkapja a telefont, földhöz vágja. Reccsenés. A telefon elhallgat) Miért? Biztosan Gyimka volt. Mit tettél. Én nem tudom hol keresni ! 82

Next

/
Oldalképek
Tartalom