Prokofjeva, Szofja: Beszélgetés tanuk nélkül. Színmű 2 felvonásban - Drámák baráti országokból 10. (Budapest, 1983)

FÉRFI De kicsikém, hagyd ezt a gyerekeakedéat. Ma vagy

holnap, nem mindegy? Hiszen magad határoztál igy. . .

(szünet)

Hadd csókollak meg. Ha nem akarod felhivni, irj neki levelet. Fáradt vagy, üres a fejed. Majd én diktálom, jó?

NŐ (tanácstalanul néz a FÉRFIRA, reszket az ajka)

Nem is ismeri a kézirásomat, sosem Írtam neki. . Nevetséges, igaz?

FÉRFI Eléggé. Nahát, nahát! De sebaj, telefonálsz neki. Amig Gyimka meg nem jön. Neki nem kell hallania. Ne keserítsük meg a fiú életét. Tudom, mennyire szereted.

NŐ Igen.

FÉRFI Tudod Borjukov otthoni telefonszámát?

NŐ Igen. . . Nem, most nem jut eszembe.

FÉRFI Persze, persze, hogy is jutna az eszedbe. Majd

én felhívom. Neked csak beszélned kell. Kell, drágám.

(tárcsáz. A NŐ lefogja a kezét)

NŐ Nem, ne, nincs hozzá erőm.

FÉRFI Na tessék, megszakítottak. Te kis rosszaság. • •

Meglátod, utána neked is könnyebb lesz kicsikém. Az ilyesmit nem szabad halogatni, (ismét tárcsáz) Kicseng. Vedd át a kagylót. Beszélj !

(átadja a kagylót. A NŐ hallgat)

(a FÉRFI gyengéden megrázza a NŐ vállát) nő!

79