Prokofjeva, Szofja: Beszélgetés tanuk nélkül. Színmű 2 felvonásban - Drámák baráti országokból 10. (Budapest, 1983)

Egyre azon jár az eszem, mivel tudnálak felvidí­tani. Ha nagyon akarod, nem bánom, hívd fel Tatyjána barátnődet. Elbeszélgettek, beültök egy moziba. Biztos vagyok, hogy megtalálod a kellő hangnemet. NŐ (kifejezéstelenül) Jó, majd telefonálok neki. * FÉRFI Nagyszerű. Kiöntöd a lelkedet, megkönnyebbülsz. No én megyek. . . Csak még hazaszólok. (a telefonhoz megy, tárcsáz) Na végre ! Hogy én hova tűntem? Jó vicc. Ti tün­tetek el. Képzeld, a lakáskulcsomat vagy elvesz­tettem, vagy a szürke öltönyömben felejtettem. Megtaláltad? Te zseni vagy. Már fél tizenkettő? Igazán? Jól van nó, jól van. Hamarosan otthon leszek. Nem, nem Borisztól telefonálok (Halkan nevet) Te sem Borisztól. Akkor kvittek vagyunk. . Jó, taxival megyek. Nataska csodálatosan szere­pelt. A professzor azt mondta róla. . . (a NŐRE pillant) Majd otthon elmesélem. . . (Leteszi a kagylót) (a NŐ mozdulatlanul ül. Úgy rémlik, mintha nem is hallotta volna az iménti beszélgetést. A férfi odamegy hozzá, óva­tosan félresimitja a NŐ haját, megcsókolja a halántékát.) Ne lógasd az orrod. Jó? Az ám, a pénz. Mindjárt két hónapra odaadom, januárra meg februárra. Ide teszem a lekváros tányér alá. De nem, ez ragad. Itt jobb lesz. Csak vigyázz, nehogy az­tán Gyimka. • . Hallod? Figyelsz rám? Akkor hát vigyázz magadra, kedves. És csókold meg he­lyettem Gyimkát. 77

Next

/
Oldalképek
Tartalom