Prokofjeva, Szofja: Beszélgetés tanuk nélkül. Színmű 2 felvonásban - Drámák baráti országokból 10. (Budapest, 1983)

(fellobbanó dühvei) Látom, alig bírod magadba fojtani az örömöt. Ne zavartasd magad, mutasd csak ki bátran, hogy milyen boldog vagy. Elérted, amit akartál.

NŐ Én ezt nem bírom tovább. Az én türelmemnek is

van határa. Menj, szellőztesd ki a fejed a friss levegőn.

(szünet)

FÉRFI (erőt vesz magán) Bocsáss meg. Azt hiszem, igazad van, egyszerűen részeg vagyok.

NŐ Zenét akartál hallgatni. Találtam egy szalagot,

csak nem tudom, mi van rajta.

(a FÉRFI bekapcsolja a magnót. Vad dzsessz)

FÉRFI Egyébként gratulálok. Őszintén. Minden elismerésem a tied. Nem rossz fiú, sőt, mondhatnám díszpéldány.

Mikor lesz a nagy esemény, ha szabad kérdeznem? Hamarosan?

NŐ Nem tudom. Ahogy Valentyin akarja.

FÉRFI És? Sürget?

NŐ (halkan, de boldogságát alig leplezve) Igen. Sür

get.

FÉRFI (lázasan) Ugye tudod, hogy én hoztalak össze ben

neteket? Bizony én. Hálás lehetsz érte. Amikor tavaly Gyimkának eltörött a karja, rohantál hozzám a nyaralóba, de nem akartál bejönni. Kint ácsorogtál a kiskapunál. Én kértem meg Borjukovot, hogy hozzon be a városba a kocsiján. így kezdődött az ügy, igaz?