Prokofjeva, Szofja: Beszélgetés tanuk nélkül. Színmű 2 felvonásban - Drámák baráti országokból 10. (Budapest, 1983)

Nem szégyelled magad? Mindig olyan finom voltál, készséges . • Olyan. • • Hogy is mondjam. . . Miért húzódozol tőlem? (Elkapja a felboruló vázát, amelyben száraz ágak vannak) Micsoda por! Mindjárt rám jön a tüsszögés. • •

NŐ Csillapodj, légy szives.

FÉRFI Minek neked zongora? Gyimka nem zongorázik.

(Újból megöleli)

Ni csak, te reszketsz.

NŐ Elment az eszed.

(Kitépi magát az ölelésből, az ablakhoz megy, széthúzza a függönyt)

Miért húztad össze a függönyt?

FÉRFI A hangulat kedvéért. (Vállat von) Ez a sötét ablak. . . Mintha valaki folyton bámulna bennünket.

NŐ Kicsoda?

FÉRFI Ha nincs összehúzva a függöny..-, olyan érzés fog

el, hogy nem vagyunk egyedül, valaki les ránk.

NŐ Rosszak az idegeid.

FÉRFI Mi köze ehhez az idegeknek? Egyszerűen kényelmetlen.

NŐ A tizenegyedik emeleten vagyunk, szemben az erdő.

Attól félsz, hogy valamelyik űrhajóról figyelnek

bennünket? Vagy hogy erre szállés bekukucskál egy angyal?

FÉRFI Ne hülyéskedj. . • (odamegy a NŐHÖZ) No gyere,

gyere, ne kéresd magad: gyere már, a fene vigyen el te szeszélyes bestia!. . . Behúzod végre azt az átkozott függönyt vagy nem?

(Ismét megpróbálja összehúzni a függönyt. A NŐ nem hagyja)

33