Prokofjeva, Szofja: Beszélgetés tanuk nélkül. Színmű 2 felvonásban - Drámák baráti országokból 10. (Budapest, 1983)

NŐ FÉRFI NŐ FÉRFI NŐ FÉRFI NŐ FÉRFI NŐ FÉRFI NŐ FÉRFI NŐ FÉRFI Éa mi hasznod, belőle, ha telefonálsz? Asszo­­nyi pletyka, mocskolódás, csak ez lenne belő­le. Nagyon kérlek, ne. Egyszer az életben ta­lán kérhetek tőled valamit. (beletörődve) Szegény Tánya. . . Eleget beszéltünk róla. Kivánok neki minden jót, de most már hagyjuk. Inkább magadról me­sélj. Hogy vagy? Mint mindenki. Dolgozom, fáradt vagyok, unok mindent. Még mindig a kisérleti nyulaiddal vesződöl? Azokkal. És disszertálni nem akarsz? Nem tudora. Ellustultam. Ahhoz mindent félre kellene tenni és minden erőt beleadni. Kár. Disszertáljanak a fiatalok. Előbb kellett vol' na rászánnom magam. De akkoriban Gyimka sokat betegeskedett. Csak nem azt akarod mondani, hogy Gyimka az o ka? Persze, hogy nem. Képzeld, felvettünk a labor ba egy fiatal lányt. Az a dolga, hogy elaltas' sa a nyulakat, ő meg ahelyett játszik velük. Simogatja, dédelgeti őket. Meg vagyunk áldva vele ! Egyébként nagyon jól nézel ki. Mintha üdültél volna. Nem is volna semmi bajom, csak Gyimka. • • 25

Next

/
Oldalképek
Tartalom