Prokofjeva, Szofja: Beszélgetés tanuk nélkül. Színmű 2 felvonásban - Drámák baráti országokból 10. (Budapest, 1983)

NŐ És most boldog vagy, hogy felhánytorgatód? Igen?

FÉRFI (megpróbálja tréfával elütni a dolgot) Emlékszel,

visszajöttem az irhabundámért, és úgy belém csimpaszkodtál, hogy leszakadt az ujja. Micsoda barbár tempó!

NŐ (nem veszi át a hangnemet, dühösen) Ócska vacak

volt már az, nem irhabunda.

FÉRFI Aztán mintha elvágták volna, egycsapásra lecsillapodtál.

NŐ Mert megértettem, hogy többé nem jössz vissza.

Lassan, de azért leesett a huszfilléres.

FÉRFI Igazad van, semmi értelme felhánytorgatni a múltat.

NŐ Tudod mit? Telefonálok Tanykának. Azóta egyszer

sem hivtara. Most kipótolom.

FÉRFI (gyanakvással) Minek?

NŐ Csak úgy.

FÉRFI Bosszút akarsz állni rajta?

NŐ Nem tartozik rád.

FÉRFI Csak fenyegetődzöl, nem telefonálsz te senkinek,

biztos vagyok benne. Nem vagy te kárörvendó, és okos is vagy. Tudod, hogy Tanyka most egyedül szomorkodik a szűk kis lakásában. • • Mondd, emlékszel még rá, amikor Borka Rubcov először jött el hozzánk?

NŐ Nem emlékszem.

10