Petrusevszkaja, Ljudmila: A huszadik század dalai. Egyfelvonásosok - Drámák baráti országokból 9. (Budapest, 1987)
ARLEKIN — Most próbáld meg te. PIERRO — (tapogatja a bajusz helyét az orra alatt) Most megint Mánya vagyok. ARLEKIN — (megpörgeti Pierrót) Tehetséges színésznőt találtál, Kombikám! KOLOMBINA — (halkan, orrhangon) Ariik, azt hiszem, nem egészen érted a helyzetet. PIERRO — Jaj, de elszaladt az idő! Mennem kell! ARLEKIN — Hová, hová, kislányom! Még el se kezdtük a próbát! PIERRO — Elkések az isiből. Én még iskolás vagyok. KOLOMBINA - (halkan) Ariik, térj észre. ARLEKIN — Az iskolának már rég vége. Hallottam az utolsó csengetést. KOLOMBINA - Hagy abba, kérlek. PIERRO — De én tartom az interklub szakkört tanítás után. Hogyan levelezzünk mozambiki tengerészekkel. ARLEKIN — Kombi! Gyorsan asztalhoz! A mi kis iskolásunk biztosan éhes. KOLOMBINA - Nem értem, mi köze van ennek... ARLEKIN — Hol az ebéd? Mindig veszekedni kell érte. KOLOMBINA — Megette. (Pierróra mutat.) ARLEKIN — Micsoda-a?! KOLOMBINA - Mindent felfalt. PIERRO - Nagyon éhes voltam iskola után... A szüleim Panamában... ARLEKIN - Elég! Ezentúl velünk fogsz étkezni a színházban. Te kulisszák gyermeke! KOLOMBINA — Egyél ott magad, ha annyira akarsz! Selugyko gyomorfekélyt kapott! Rudij gyomorfekélyt kapott! Toljecska gyomorfekélyt kapott! Olga gyomorfekélyt kapott! ARLEKIN — A fekélyt nem a színházi büfé okozza! A fekély a jellem egyenes következménye. Nekem például nincs fekélyem! KOLOMBINA — Ha a fekély a jellemből következne, téged már régen rokkantnak nyílvánítottak volna. Könnyen beszélsz, ha nem étkezel a büfében! ARLEKIN - Nem étkezem ott, mert egyszerűen nincs rá időm! Mert hosszú sorokat kell végigállnom, hogy meglegyen mindenetek! Kislány, kislány, téged kereslek már régóta. Hol voltál eddig? KOLOMBINA — Úgy kislány ő, ahogy én. ARLEKIN — Megtaláltad, kivel hasonlítsd össze. 57
