Petrusevszkaja, Ljudmila: A huszadik század dalai. Egyfelvonásosok - Drámák baráti országokból 9. (Budapest, 1987)
LJUDMILA PETRUSEVSZKAJA Szovjet dráma- és prózaíró. Eredetileg újságíró szakon végzett, de dolgozott a Szovjet Rádió és Televízió munkatársaként is. 1972-től kezdve jelennek meg írásai. Neve elsősorban új hangvételű drámái révén vált ismertté, őt tartják a szovjet drámai ,,új hullám" legmarkánsabb íróegyéniségének. Népszerűsége a hivatalos elismerés ellenében is egyre fokozódott, bár darabjainak színrelkerülése általában csak hosszas huzavonák után volt lehetséges. (Az írónőt pesszimizmussal, az élet szennyesének túlzásba vitelével vádolták.) Kötetünkben közölt egyfelvonásosait is kezdetben amatőr- és stúdiószínházak vitték színre. Az áttörés 1985-ben következett be, amikor Mark Zaharov megrendezte a Három leány égszínkékben (Tri gyevuski v golubom) című művet a moszkvai Lenini Komszomol Színházban, s ezzel egyfajta esztétikai forradalmat hajtott végre a szovjet színházművészetben. (A művet 1987-ben a budapesti Katona József Színház is műsorára tűzte.) Jelenleg pedig a Szóvremennyik Színház játssza négy egyfelvonásosát. Petrusevszkaja a szovjet drámafolyamatban Vologyin és Vampilov munkásságának örököse. Velük indult meg ugyanis a hétköznapi hős, a kisember kíméletlen, de ugyanakkor együttérző ábrázolása. A faluból a városba áramlott, talaj-, hagyomány- és kultúravesztett hősein Suksin prózájában még csak mosolyogtunk; ugyanezek az alakok 15—20 év elteltével Petrusevszkaja műveiben már hátborzongatóak. Az írónő hiteles képet fest a város peremi lakótelepeken élő, civilizáció sújtotta emberekről, s emellett ő az egyik legvakmerőbb stiliszta is: az élőbeszéd, a városi folklór elemeiből építkezik, néha szándékosan rossz helyre teszi ki a hangsúlyokat stb. Kötetünkben megtartottuk a korábbi naturalisztikus és a későbbi elvontabb, abszurdoid jellegű művek időrendjét. Bízunk benne, hogy az itt közölt egyfelvonásosok a magyar színház figyelmét is felkeltik, s mihamarabb üdvözölhetjük őket színpadainkon. 4