Petrusevszkaja, Ljudmila: A huszadik század dalai. Egyfelvonásosok - Drámák baráti országokból 9. (Budapest, 1987)

M. — A férj az egészséges asszonyt szereti, a báty a gazdag húgocskát.

A. — Ikrek vagyunk.

M. - Nekem is ikreim voltak... No hát az ő emlékükre, mit is tehetnék... meséltem neked, az én ikreim negyven évesek lennének, ha akkor életben maradnak. Szerencsés asszony a mamád... Egyelőre várakozz a lépcsőn, mert Leonyid megdühödik, ha bárki idegent talál a lakásban. Én nem fogok beleavatkozni. Becsöngetsz, itt a cédula. (Odaadja neki a cédulát.) Ez jobb lesz. Egyszerűen csak annyit mondasz: nincs munkám. És kész. Mert mindig felingerli a mások szerencsétlensége. Csak ne beszélj neki a bátyádról, meg hogy ikrek vagytok. Akkor velem fog üvölteni, hogy én találtam ki az egészet, hogy megint hallucinációim vannak, én csődítek a nyakára mindenféle ikreket. Hisz te nem vagy hallucináció.

A. - Nem, nem, dehogy.

Függöny.

45