Petrusevszkaja, Ljudmila: A huszadik század dalai. Egyfelvonásosok - Drámák baráti országokból 9. (Budapest, 1987)
GÁLJA - És maga mit gondol, Rosztyiszlav? SZLÁVA — Én nem hiszem, hogy anyád miatt akarnál férjhez menni. GÁLJA — Komolyan? SZLÁVA — Most mit kerteljünk? Teneked lenne rá égető szükséged. GÁLJA — Semmi kedvem egyedül élni. Megjövök a munkából, itthon tisztaság vár, tévé, konyhaszekrény, minden, ami kell. Úgy örültem, mikor külön szobát kaptam. Anyám és apám az utóbbi időben rosszul éltek, veszekedtek. Szép kis pihenés! Anyám meg most felhánytorgatja, hogy őt mindenki elárulta, elsősorban te, mondja nekem, mert felhoztad a barátnődet. Semmivel se lehet meggyőzni, csak sír. JURA - Látszik, kitől örökölted a makacsságot. GÁLJA — Én nem vagyok makacs. SZLÁVA — Apádnak el kéne utaznia. GÁLJA — Anyám nem hajlandó válni. JURA — Szép kis családi élet! GÁLJA — Csak sír, a falnak fordulva. JURA — Tessék, ez a házasság! Vinné el az ördög! Jól akartuk eltölteni az estét, aztán ez lett belőle. Nekem jó, se apám, se anyám. Úgy is hívnak: a breszti! Senki se törődik velem, én se törődök senkivel. Szláva bezzeg családban, az anyósával él, ezért is menekül otthonról. SZLÁVA — Hová a francba menekülök én? JURA — Hát énhozzám. SZLÁVA — Te nem számítasz. Nem bírok megmaradni a négy fal között. JURA — Akkor fogd a feleséged,és vele szórakozz. SZLÁVA — Ez a mi dolgunk. JURA - Na látja, Gálja? GÁLJA - Mit kéne látnom? JURA — Hogy manapság nincs olyan, hogy család. GÁLJA — Hát mi van? JURA — (filozofikusan) Majd én megmondom. Az anyák és a gyerekek törzsszövetsége, és külön a magányos hímek. GÁLJA - Gondolja? SZLÁVA - Fejezd be, Jura. Nálunk, az egész temetési zenekarban, ő a legszószátyárabb. Ha egyszer elkezdi — nincs az az isten, aki megállítsa. JURA — Anna Dmitrijevna előre figyelmeztetett: Galina jó kislány, egy hibája van, hogy feledékeny. Neki is elfelejtette befizetni a pénzt a közvetítésért. 25
