Petrusevszkaja, Ljudmila: A huszadik század dalai. Egyfelvonásosok - Drámák baráti országokból 9. (Budapest, 1987)

JURA — (elváltoztatott hangon) Na, csak találgass!

GÁLJA rögtön megnyugszik, mozdulatlanul áll, mintha befelé figyelne.

GÁLJA — Maga az, Jura?

JURA elengedi. GÁLJA és JURA között egy pillanat alatt történt valami; hangszínük megváltozik.

JURA — Miért nem ment be? A terített asztalhoz?

SZLÁVA - Hát nem látod? Nem találja a kulcsát.

JURA — Miért nem szóltál, te balga nő?

SZLÁVA — Na és a társbérlő?

GÁLJA — Nem tudom, hol lehet. Ha nem alszik a lányánál, már itthon kéne lennie.

JURA - Legföljebb betörjük az ajtót. Az ember úgy segít, ahogy tud.

GÁLJA - Micsoda? Azt nem lehet. Aztán holnap emiatt késsek el a munkából. Futhatok asztalos után, hogy rakjon be új zárat. A társbér lő nőm meg majd nem tud bemenni, mert más lett a kulcs.

SZLÁVA — Te még sose késtél el?

GÁLJA - Hová gondol? Egyszerűen nem éri meg.

JURA - Hát akkor itt töltjük az éjszakát.

GÁLJA — Maguk csak menjenek.

JURA — Aludj a szüléidnél.

GÁLJA — Nincsenek.

JURA - Abszolúte?

SZLÁVA - Mint Jurának.

GÁLJA — Apám összeállt... a barátnőmmel.

SZLÁVA — Van esze.

JURA — És nagyon odavagy? Anyád régen meghalt?

GÁLJA — Most kórházban van.

JURA — Mi van vele? Nem akar elválni?

SZLÁVA — Hát valami barátnő, akihez elmehetnél?

GÁLJA — Ez az egy volt.

JURA — Semmi vész, túl fogod élni. Elmúlik.

GÁLJA - Anyám öngyilkosságot kísérelt meg.

JURA - Ki fogod bírni, Galina Ivanovna. Az élet már csak ilyen. Apádat ne ítéld el, egy férfinak minimum három élete kell, hogy legyen: első ifjúság, második ifjúság és a harmadik ifjúság — hatvantól fölfelé. Ne te akard megtanítani arra, hogyan éljen. Fogadd el olyannak, amilyen, és szállj le róla. Az egész életét arra áldozta, hogy belőled embert fa-23