Petrusevszkaja, Ljudmila: A huszadik század dalai. Egyfelvonásosok - Drámák baráti országokból 9. (Budapest, 1987)
GÁLJA — Kabátja mindenkinek lehet. JURA - Nagy tévedés, Galina. Van, akin úgy áll a kabát, mint tehénen a gatya. Rajtad meg minden olyan... harmonikus meg rendezett. Egy Gálkának így kell kinéznie: fekete haj, formás alkat. Mint egy kis csóka. SZLÁVA — Nem is ismered, minek rögtön becézni? JURA — Azért hívom Gálkának, mert tetszik nekem. Minden Galina nevű ismerősömet Gálkának hívom. Az üzemi felszolgálónk is Gálka. Két Gálka van: egy öreg és egy koros. Kis csóka. GÁLJA — Munkásszálláson lakik? JURA — Saját szobám van, csak a koszt előfizetéses. GÁLJA — És az édesanyja? JURA — Arról nem tudok semmit. GÁLJA - Ez komoly? JURA - Ezt nem hitted volna, mi, Gálka? GÁLJA — Hát nem is. JURA — Menjünk be, üldögéljünk egy keveset, ahogy illik, na? GÁLJA — Könnyű azt mondani. SZLÁVA - Jura, kopjunk le már innen! JURA — Hát isten veled, Gálka! Aztán ne unatkozz! GÁLJA — Bocsássanak meg. SZLÁ VA megnyomja a lift hívógombját. GÁLJA — A tizes busszal kell menni a végállomásig. JURA — Magunk is elboldogulunk. Ej-ej, Gálka! Nem ezt vártam. Aztán el ne felejts! Ugye nem felejtesz el? Holnap, mihelyt felébredsz, rögtön az eszedbe jutok. De úgy emlékezz rám, hogy én már nem leszek. GÁLJA — Hogyhogy nem lesz? JURA — Egyszerűen. (Improvizál.) Le az ötödikről, de nem a lépcsőn. (Szünet) Lift pedig nincs. Ilyen egyszerű. GÁLJA — Na persze. JURA — Ez komoly, ugye, Szlávik? SZLÁVA — Na menjünk már. JURA — Mert hát sose lehet tudni... SZLÁVA - Úgy értettem, hogy a vízvezetéken... JURA — Elfújom magamnak Chopin indulóját, aztán zsupsz a cinkládába. 21
