Petrusevszkaja, Ljudmila: A huszadik század dalai. Egyfelvonásosok - Drámák baráti országokból 9. (Budapest, 1987)
(FIATALEMBER) — Felfogod végre? Asszony! Asz-szony! Bé nejem! Téged kérdezlek, drága, egyetlen, kedves, szeretett, puha meleg test! Miért potyognak rám a vízcsöppek? Tán esik az eső? Ó, nem, csak végighúzta itt a rongyocskáját, ki se csavarta. Idehozta fejem fölé az esőt! Most majd mindent végig kell törölni, mikor felszáll a köd. (Szünet.) Asszony! Hallasz engem? Asszony! Hol vagy? Hova tetted a száraz rongyot? Hol tudnálak végre megtalálni? Kérem valamennyi lemezt szárazra törölni, az egész huszadik századot. Asszony! Egy pisszenést se! Asszony! (Suttogva.) Miért hallgatsz, hitvesem? (Szünet.) Állj. (Kikapcsolja a magnót, majd újból elindítja.) Pompás idő volt, úgy esett, mintha dézsából öntenék. Kisasszony, miért van az, hogy még sose találkoztunk? Tessék? Nem, senkim sincs. Engedje meg, hogy felajánljam a karomat. Miért olyan hidegek az ujjacskái? Ó, ezek a hangok, ez a zene. Hol vagy, én hitvesem? közvetítésünk ezennel véget ért, a további viszontlátásig az éterben. Címünk: Sabolovka, és azon túl a tág világ. A borítékra írjanak, amit akarnak, lehetőleg minél részletesebben. Vége 14
