Novkovic, Milica: Kőpárna. Színmű két felvonásban - Drámák baráti országokból 8. (Budapest, 1984)
/NIKITA/ MI LUN NIKITA MI LUN NIKITA MILUN NIKITA MIIIJN szi, hogy még többre van szüksége* Hát elindúlok egyik napf úgy pünkösd után, Raskába, hogy eladjam a sajtot és vegyek egy pár bocskort az öregasszonynak« El Is adtam a sajtot, ahogy megérkeztem* Odajön egy asszonyság és aszongya, hogy a sajt, bácsi, ennyi meg enynyl, no, akkor hozza, én meg elvittem neki a lakására, meg is vette az egészet« Látszott rajta, hogy valami jóféle asszony volt« Én meg mindjárt megvettem az öregasszonynak a bocskort és visszamentem a piacra. Hát, mikor a piac kellős közepére érek, a szivem egyszerűen fölmondta a szolgálatot« A piacon? Ha ezt tudod előre, bizony inkább otthon maradtál volna, ahelyett, hogy az öregasszony kedvibe járj, Áf azt nem« Mihez kezdenék később az asszony nélkül? ő bezzeg tudja, mihez kezdjen nélküled« Az a Svetislav melengeti a hátát, neki meg a cudar jól esik« Aszondod? Isten neki, én már úgy se látom« Eh, élhettél volna még« Hát, ami azt illeti, nem is éltem olyan keveset. Pont hetvenhét évet. Hogy ón mér* nem tudok föltámadni, hogy 8
