Novkovic, Milica: Kőpárna. Színmű két felvonásban - Drámák baráti országokból 8. (Budapest, 1984)
BOS KO ZDRAVKO BOS KO ZDRAVKO BOS KO ZDRAVKO BOS KO ZDRAVKO BOS KO ZDRAVKO BOS KO ZDRAVKO BOS KO NOVAK Jövőre majd nem feledkeztek meg rólam* Ha életben leszel, a többit könnyen elintézzük* Attól ne tarts* Nem hallottad, hogy valamilyen kórság jött rá a népre és mind sorjában meghalnak, akiknek a szivükkel volt baj? Ha igy áll a dolog, add ide, Novak, azt a bütykös pálinkát, hogy legalább még ezt idejében elintézzem. Mihelyt én meghalok, más következik. Ez már igy van; mindig a következő húzza ki a gyufát. És mit fogsz csinálni a földdel? Szóval ez fáj neked* Odaadom valakinek, akinek kell. Nekem kéne, de ón nem kellek neked. Odaadnám ón tenéked, Zdravko, de holnap mit kezdesz vele? Csak gondot okozna neked* Egyre öregszel. Na és?! Ideje, hogy eldöntsd ezt a dolgot. Nem adom senkinek! Egy részét eladogatom és az árán elszórakozunk majd az anyókámmal a fürdőhelyeken, az erdőt meg kivágom, legalább lesz mivel fűteni a télen. Mintha száz évig élnétek... 80
