Novkovic, Milica: Kőpárna. Színmű két felvonásban - Drámák baráti országokból 8. (Budapest, 1984)
VUCKO BOS KO VUCKO BOS KO VUCKO BOSKO VUCKO BOSKO SIMANA BOSKO VUCKO BOSKO BOSKO SIMANA BOSKO SIMANA Nem merek én semmit mondani. Nem tudom. Tudnám én, ha Novak olyan lenne, amilyennek lenni kell, de elvitte őt is az ördög. Ej, ha Krsman megnősülne és tartaná a gyeplőt! Gondolod? Nem hiszem.*. És Zdravko?... Gyermektelen, mint én magam. Nemcsak az a baj. Jaj nekem, ha őbennük kell biznoml Három rossz közül kell választanom, mit tegyek. Pedig tudod micsoda földem van. A lelkem fáj érte. A föld volt is, marad is. /Be.lön Simana. hozza a vizet meg a cukrot./ Hogy vannak a gyerekeid, Simana? Még eddig jól0 Hát csak igy is maradjon! Én, sógor, egy kicsit lefeküdnék, nem jól vagyok. Menj osak, menj. És döntsd el, mi legyen, ne maradj szégyenben. Másban nem bizhatsz. /Vučko lassan legyint ás kimegy./ Hol vannak a többiek? Itt vannak a ház körül, mindjárt jönnek. Mi történt a kisfiáddal? Találkoztunk a ház előtt, ő meg csak eltűnt. Eee, nem mer bejönni. Megvertem. Nem fogad szét. 73
