Novkovic, Milica: Kőpárna. Színmű két felvonásban - Drámák baráti országokból 8. (Budapest, 1984)

/mum/

/Késő

BOS KO

vue KO

Osojéba, ültesd föl a lovadra, bújj hozzá és üld meg a nászodat, Krsman! Hogy nappal, amikor a mezőn, vagy a réten van, arra száguldj, mint a szélvész, és fölkapd a földről. Amikor mindenkinek beborul, nektek ki fog derülni az ég. Nem lehet másként, az embernek élnie kell Ezeket a gyökereket meg, se előttünk, se utánunk, senki nem fogja elvágni. Ha tűzvész van, senki nem menekülhet a tüzből. Ugyanaz a sors vár mindkettőtökre, csakhogy te itt fogsz senyvedni, ő meg amott. Miért taszítod

hát ilyen sorba? Hiszen szereted. Vajon képes lettél volna ma olyan nyugodtan kaszálni, amig én ott pusztulok a fán, ha ő nem lenne?

Az őrangyalod ő. De vigyázz, kifog ő még rajtad, Meg fogja szülni a gyerekedet. Te meg eldöntheted, hogy a saját fészked alját akarod-e megtölteni, vagy másét?,,. Most még nem késd,••

/Kruna is lassan kimegy, Krsman meg se mozdul,/

este van, amikor Bosko meg Vucko bejönnek a házba,/ Adjon Isten mindenkinek,,. Mit csinálsz Vucko?

Semmit, Öregszem lassan.

70