Novkovic, Milica: Kőpárna. Színmű két felvonásban - Drámák baráti országokból 8. (Budapest, 1984)
KRUNA SIMANA KRUNA SIMANA KRUNA SIMANA Szerencséd volt, hogy jött Zdravko és megvédett. A lába nyomát Is megcsókolhatnád, amért ilyen. Látod-e milyen énvelem Novak? Ugyan mit csinálnál te, ha Novak felesége lennél? Nem tűrném két napig sem. Én meg tűrök, amikor hibáztam, meg akkor is, amikor nem... Ti földühititek, titeket nem bánthat, de aztán jön és rajtam tölti ki a mérgét. Na, hogy bimád ezt? lehet, hogy én is eltűrném, ha leimének gyerekeim. Gyerekeid!... Az asszonyok szerelemről beszélnek, én meg ennyi gyereket megszültem és nem tudom, mi az. Miféle szerelem az, amikor már a házasságunk harmadik napján megütött... Most már megöregedtem, de valamikor én is fiatal voltam. Ő meg mindegyre más asszonyok után koslat. Nagyon fájt, de nem mertem panaszkodni. Egyedül feküdtem, egyedül keltem, más férfira meg rá se mertem nézni. Nem is volt kedvem hozzá, de ha lett is volna, akkor se merek. Pedig de sokan megnéztek engem is. Én meg, részben mert szégyelltem, részben meg Novak miatt, mindig elforditottam a fe-Hallgass ! 67
