Novkovic, Milica: Kőpárna. Színmű két felvonásban - Drámák baráti országokból 8. (Budapest, 1984)
ZDRAVKO Én mégiscsak azt mondom, hogy mindegy. NOVAK Mi ütött beléd, Zdravko? ZDRAVKO A halott embernek mindegy. NOVAK A halottnak!,,. De Vucko él. Odakint ül. Most mentél el mellette. Naphosszat láthatod,,,És nem akar egy társaságban lenni sem velünk, sem Milunnal, ZDRAVKO Előbb csak haljon meg szépen, aztán már könynyen elrendezzük, az a fő, hogy van, aki eltemesse. KRSMAN Tréfás kedvetekben vagytok. Nem tudok én veletek megegyezni,.. Ha igy áll a dolog, majd én fölvállalom. Én tiszteletben fogom tartani a kívánságát. ZDRAVKO /Krsman elmegy./ Ezért olyan nyughatatlan ma az öreg. NOVAK Eh, nem hal az még meg. ZDRAVKO Pedig megtehetné, elrohad már a koporsója a padláson. NOVAK Hogyne rohadna, amikor annyi éve vár rá. ZDRAVKO Talán hallotta, hogy meghalt a Perkája, s ő is vele akar tartani. NOVAK Mit nem mondasz? ZDRAVKO Meghalt... Ma dél körül, mondták. NOVAK Nem tud ő erről. ZDRAVKO Mintha az a nőszemély tartotta volna életben. 60
