Novkovic, Milica: Kőpárna. Színmű két felvonásban - Drámák baráti országokból 8. (Budapest, 1984)
/KRUNA/ ZDRAVKO KRUNA ZDRAVKO ez a hatalmas üresség. Zdravko, esküszöm erre a földre, amely nélkül nem élhetünk!••• /Letérdel a földre./ Ha nem szülöm meg Pünkösdig, nyeljen el a föld. Letépem a harangot a templomtoronyból. Ó, Zdravko, ón teszek valamit. •• Fölakasztom magam erre az Imádságfára. Én megyek, te meg hajtsd ki a teheneket a lucernából. Mindjárt jön Krsman kaszálni... Az embernek tűzre van szüksége. Ki fogja megőrizni a tüzet a tűzhelyemben? Fagyjál meg, ha nem tudsz... /Zdravko elindul, aztán visszafordul./ Házat építek neked. /Kruna ledobja a kendert a földre, belekapaszkodik Zdravkóba és együtt elmennek./ /Vége az első felvonásnak/ 48
/
