Novkovic, Milica: Kőpárna. Színmű két felvonásban - Drámák baráti országokból 8. (Budapest, 1984)
NOVAK ZDRAVKO SIMANA NOVAK SIMANA NOVAK SIMANA VUC KO NOVAK ZDRAVKO SIMANA ZDRAVKO SIMANA Éb veled mi légyen, Krsman? Igaz, hogy Írástudó vagy, de azért nem esne le a korona a fejedről, ha lekaszálnád azt a lóherét a keresztnél. Hát te, Simana, mit csinálsz? Előbb kiteregetek, aztán megsütöm a kenyeret. Mást mondok ón. Simana, most ne süssél kenyeret. Hanem, mikor? Megkelt a tésztám. Hagyd a tésztát, inkább törd a fejed, amig Krsman lekaszálja a lóherét; majd utána dagasztasz. Mit akarsz már megint? Ne zavard meg a fejemet, amúgy se tudom, hol áll. Ki a házból. Kifelé, és ott Jártassátok a szá' tokát. /Zdravkohoz/ Ha igyekszel, még ott éred a Nyirfásban. De nehogy magadra haragítsd, mert még kivágja az egész erdőt, aztán nézhetünk. /Novak is el./ Meglátott Kruna, amikor Jöttem. Most persze úgy tesz majd, mintha dolgozna. /Zdravko föláll./ Hova mész, Zdravko? A Nyirfésba, Miért nem segitesz egy kicsit Novaknak? Egy-Menjünk, menjünk! 39
