Novkovic, Milica: Kőpárna. Színmű két felvonásban - Drámák baráti országokból 8. (Budapest, 1984)
NOVAK ZDRAVKO ZDRAVKO VUCKO NOVAK ZDRAVKO NOVAK ZDRAVKO NOVAK VUCKO ZDRAVKO NOVAK KRSMAN No, no, akadt egy valaki, aki a te szivedet is gyötri. Ki kit gyötör agyon, még majd elválik. Ott van ni most a Nyirfásban, ritkítja az erdőt. Megtörte őt is a kinkeserv. Pedig éppen Pünkösdkor, a pavlicei kolostor búcsúján azt kérdezte Krunától egy nő: igaz-e, aszongya, hogy az a ti Krsmanotok még nem érintett nőt? Talán a fejébe vette, hogy ő harapjon beléd először. Elég volt már, ne Jártassátok annyit a szátokat* Eh, miért nem vagyok fiatalabb, én tudnám, mit kezdjek vele. Dehát korán megöregedtem. Na és mit kezdenél vele? Hogy mit? Nincs olyan, amit nem! Megölelnéd ugye, csakhogy olyan az, mint a parázs; éget. Agyonperzselne. Ha én Krsman helyébe lennék! Nem ölelgetném* hanem inkább rája másznék, öregem. Oh, de romlottak vagytok! Pogányok! Ördögök! Nem bírlak tovább hallgatni. Krsman nem szól. /Krsmanhoz/ Min töröd a fejed? A ló nem olyan nagyon öreg és meg is van patkóivá. Meg én is tartom még magam. 37
