Novkovic, Milica: Kőpárna. Színmű két felvonásban - Drámák baráti országokból 8. (Budapest, 1984)
/NOVAK/vigyázzon a nyájra, amig a Kruna az ördöggel cimborái? VUCKOAz egész világnak hallania kell, ahogy marjátok egymást. ZDRAVKONem tegnap óta van ez igy. Ismerjük mi egymást. VUCKOMit akarsz ezzel mondani, Zdravko? ZDRAVKOTudod te azt* NOVAKHahahat••• VUCKOGyerünk, mondd ki! KRSMANElég volt, Zdravko1 NOVAKMard csak meg. Hahaha!... KRSMANUgassunk csak, ugassunk, csak meg ne marjuk egymást, ahogy Nikita szokta mondani. NOVAKAz a Nikita egy szarházi lókötő volt, jobb, ha hagyjuk őt. SIMANASemmi sem maradt belőlük? KRSMANSemmi, még annyi se* SIMANAJaj, pedig micsoda szép juhok voltak! ZDRAVKOKárnak persze kár! A gyapjúért is, meg a húsukért is. VUCKOMegette őket a mi átkunk. SIMANAÉs melyik három volt, nem tudod? NOVAKAz istenit a fejednek, te asszony. Mit kérde zősködsz, amikor ismerhetnéd magadat: meg fog szakadni a szived utánuk. A fene essen a 35
