Novkovic, Milica: Kőpárna. Színmű két felvonásban - Drámák baráti országokból 8. (Budapest, 1984)
SIMANA NOVAK SIMANA NOVAK SIMANA NOVAK SIMANA NOVAK NOVAK SIMANA NOVAK SIMANA NOVAK NOVAK SIMANA Mindenkivel sorjában«,. Miért fekszik a jószág? Nincs, aki kihajtsa. Nem győzök én mindent. Hát hol van Kruna? Az ágyban* Pihen. Mi baja? Nincs semmi baja, de Zdravko nem hagyja. Rövid volt nekik az éjszaka. Menj, hivd ide. Ne tedd.l Novak, ne, gyönyörűségem, mindjárt kiugrik az ágyból Zdravko. Hol volt reggel? Akkor mér nem ugrott, amikor én már napkelte előtt elindultam a Bükköshöz? A felesége seggét melengeti, amig ón robotolok. Hol van innen a Bükkös?! Bezzeg ón fölkeltem, elmentem, megraktam egy kocsi szénát, és már vissza is jöttem, ő meg még mindig heverészik. Eridj, hivd ki Krunát. Ne, az istenért! Hagyd őket még egy kicsit, fiatalok. Én se vagyok annyira öreg, hogy ne tudnék... Elég hosszú még a nap. Gyerünk, gyerünk. Nehogy aztán én hivjam ki. /Bejön Kruna./ Amig ti heverósztetek, a Bogovicók Jelkája megkopasztotta az egész erdőt. Ha mindenki olyan volna, mint Jelka, mi len-21
