Novkovic, Milica: Kőpárna. Színmű két felvonásban - Drámák baráti országokból 8. (Budapest, 1984)
Reggel. Parasztház. Vucko ül a ház közepén. VUC KO SIMAMA VUCKO SIMAMA SIMANA Ó, Simana, Simana, Simánál /Simana az udvaron próbálja megóvni a csirkéket a kányától./ Hess, hess, hessl Hajajaj!.,, Nem látják, nem is hallják az embert. Hess, hess, hess !...Pipi, pipi, pipipi... Tyutyukáim, kotkodács! /Simana bemegy a házba. mosóteknőt és egy göngyöleg mosnlvalőt visz magával./ Hogy válna kővé a csőröd, te pogányfajzat. Már megint elvitt egy csirkét a kánya! Idefészkelte magát, egy perc nyugta nincs tőle az embernek. Egy percre sem engedhetem ki a csirkéket a ház elé. Egész tavasszal bajlódom velük, és nem birom megvédeni őket. Nem és nem. Elpusztítja az összes baromfit. Nem értem miféle népség vagytok ti?! Semmivel se törődtök. Rá se néz senki a csibékre. Nem értem, mi ebben a nehéz. Zdravko hagyná, hogy a szeme láttára pusztuljanak el. Novak legföljebb nevet az egészen, Krsman meg észre se veszi. Rájuk aztán nem számíthatok. Legjobb, ha magam kéritek egy puskát és leteri-15