Mihič, Gordan - Szoszin, Oleg: Árva kis agarak. A levél - Drámák baráti országokból 6. (Budapest, 1984)
MURASOV ROGOV MURASOV t ROGOV MURAS OV ROGOV MURASOV ROGOV MURASOV ROGOV Túl jól megy neki! En úgy élek, mint valami sze gényházi árva, szerelem: alma, gyengédség: alma rendben van, most majd bepótolom! Neki viszont minden bejön: hol ez hivja föl, hol az, szerelem, gépkocsi - maga Golikova! És akkor ő még#. Egy tetű vagy,Ivan, mindezek után, úgy éljek! Golikova ir neki, ő meg!... /Félbeszakítja/ De hát nem ő irt nekem, hogy nem vagy képes fölfogni! /A nagy hangra fölugrik/ Hát ki irt?! Talán én Írtam?! Mit játszod itt meg magad előttem?! Mert te annyival különb vagy nálam, igaz?! Ne bömbölj... /Hallgat egy sort/ Flőrdoranzs - narancs, és adj isten. Én meg azt hittem.... Mégis, mi legyen a levéllel? Nem hiszek én neki! Hazudik! Nem létezik, hogy egy ilyen szó narancsot jelentsen, amit a szatyorban hurcolsz!... A levél pedig, Vászja... Egyszerűen ki akart használni, a magamfajtának nem Írnak ilyen leveleket, Vászja, hidd el nekem. És egyáltalán, kinek kellek én?... De hát valaki meg kellett, hogy Írja azt a levelet. Tudom én, ki irta. Egyetlen olyan ember van a világon. És pont az, akit nem hívhatok föl. Miért? Mert vétkeztem ellene. 70
