Mihič, Gordan - Szoszin, Oleg: Árva kis agarak. A levél - Drámák baráti országokból 6. (Budapest, 1984)
MURAS OV ROGOV MURASOV ROGOV MURAS OV ROGOV MURASOV ROGOV MURAS OV ROGOV MURASOV ROGOV MURASOV ROGOV MURASOV Hogy-hogy minek? Hogy legyen mellette egy férfi. Akit dirigálhat... meg egyáltalán, egy férfi. Nem értem. Mit nem értesz? Hogy lehet igy élni? Miért, szerinted a többiek hogy élnek? Pont igy. Nem igaz. Nem hiszem. A te dolgod. Már nem emlékszel, Válkával hogy éltetek? Minden nap marakodtatok. Azért váltunk el már hat éve... Azonkívül... nálunk egész más volt a helyzet... Ő ugyanis... szeretett engem. Te viszont otthagytad, mint egy... Igen, otthagytam. Azt gondolod, én nem tudnám megtenni? Én már semmit se gondolok, Vászja. Ezeken a dolgokon egyébként se nagyon gondolkodunk - az egyik lelép, a másik marad. Nagyon egyszerű. Énrám már ügyet se vetnek. Mintha leprás leru* nék. Van valami bélyeg a pofámon, vagy mi a túró? Nem értem. Azelőtt ragadtak rám - levakarni sem lehetett őket, most meg két óra hosszat agitálom, amig nagyritkán némelyik kötélnek áll. Hiába, szállnak az évek. Az igaz, az évek szállnak..• Valahogy olyan igazságtalan ez az egész. 53
