Lubienski, Tomasz: A parancsnok halála - Drámák baráti országokból 5. (Budapest, 1986)
LEPPO - Nézzen már oda, amott a tér túlsó oldalán, elég, ha megfordul a székkel, máris ott tipeg a sok formás kicsi láb, amott az egyik, oly ifjú még, jaj, az a kigombolt köntös, ó, nem is bírom nézni tovább, hogy vesz a szájába egy duzzadó rózsaszínű narancsszeletet, no, mit tetszik szólni, hát nem? DON - Ne hazudj. LEPPO — Hogy én? Dehát nem én tehetek róla, hogy mögötte maximum tíz lépéssel ott egy másik, kis duci töltött galamb, ugye? Hát nem? DON — Befejezted? LEPPO - Dehogyis fejeztem be, hogy fejeztem volna, amikor a változatosság kedvéért a nagytemplom előtt, itt a téren, de hisz ön is Iśtją ne tettesse magát, két kis huncutka, külön-külön két-két didi, az annyi mint négy, pik, pik, egyenesen önt veszik célba. DON — Engem? LEPPO - Igen, egyenesen önt. DON - Talán rájöttek, kik vagyunk. LEPPO - Mik? DON — Kik. És talán megmondjuk, mit csinálunk. LEPOO — Nem, nem. DON - Szégyelled magad. LEPPO - Dehát ezeknek mindegy, csak szórakozni akarnak önnel. DON — No, látod. Csak velem. Veled nem. Ne vitatkozz hát, ne köntörfalazz, mondd meg kerek-perec, miért akartál mindenféle régi-új ostobaságokra rávenni, ki adott rá neked diszkrét parancsot, mondd, én tisztiszolgám? LEPPO - Csúful vélekedik rólam, uram, pedig én a javát akarom, én amondó vagyok, a tenger mellett élő fehérnépeknek hámlik a kezük a sótól, túl erős vagy inkább átható halpikkelyszaguk van, meg juhsajtszaguk, mert itt vannak a hegyek karnyújtásnyira, mint ebben az országban mindenütt, a hegyi szél ráadásul kiszárítja a bőrt, zsíros lesz tőle a haj és tényleg abszolúte nem az én hibám, hogy folyton vagy mocskos körmök, vagy foltozott bugyik, vagy pedig, a változatosság kedvéért, rozsdás biztosítótűvel összetűzött pruszlikok bukkannak fel. DON — Hogyhogy nem a te hibád? Hát kié? Mit bánom én. LEPPO — Azt kívánja, hogy három nap alatt tanítsam rendre az embereket? 6
