Lubienski, Tomasz: A parancsnok halála - Drámák baráti országokból 5. (Budapest, 1986)

ZERLINA — Én is. Akkor jól van.

(Közben Anna, Elvira, Ottavio, Nico meg a fiatalok csapata körülveszi a Don pelerinjében ácsorgó Leppót.)

ANNA - ő az.

ELVIRA — Az ő pelerinje.

OTTAVIO - Rajta, fiúk, nézzünk a körmére.

NICO - Nem kedvelem az önbíráskodást.

OTTAVIO - Fiúk, rajta.

NICO — Mégis inkább önökkel tartok.

OTTAVIO - Fiúk, előre.

(Leppo ledobja a köpenyét Hangok: ez nem ő, ez nem az.)

ANNA - Beszélj, hol a gyilkos!

ELVIRA - Hitvány, beszélj, hol a lator.

NICO — Node szép hölgy...

OTTAVIO — Letartóztatom mint tanút.

LEPPO - Ne tréfáljanak az urak.

(Zerlina és Masetto is csatlakozik.)

MASETTO - Kis híjjá volt, hogy meg nem öltem.

ZERLINA — Szerencsére ráismertem.

MASETTO — No, mi lesz már, eltángáljuk?

ZERLINA — Belerúgok, nem bírom ki.

(Leppo nem törődik a civakodással, Nicóhoz kerül.)

LEPPO - Mi lesz velünk szerinted a tov ábbiakban?

NICO — Bizonyos dolgokat tisztázni akarok.

LEPPO — Neki nem esik baja, természetesen.

NICO — Nem tudod esetleg, hol lehet?

LEPPO - Ó, én nem megyek elsőnek, félek.

NICO — Majd megbeszélitek, van időnk.

LEPPO — Nehéz nekem kioktatni őt.

NICO — Kedves is lehetsz hozzá, ennek már nincs jelentősége.

LEPPO - Mit tanácsoljak elutazás előtt, hogy kevésbé legyen gyanús.

NICO - Sajnos a Parancsnokkal végzetesen elsiette a dolgot.

(Leppo felfedezi a közelben tartózkodó Dont.)

DON — Ó, mily öröm veled találkozni, kedves tisztiszolgám.

LEPPO — Uram, nagy veszedelemben forogtam.

43