Lubienski, Tomasz: A parancsnok halála - Drámák baráti országokból 5. (Budapest, 1986)

DON — Voltam a lányánál kondoleálni.

NICO — Hosszabb ideig marad még?

DON — Az nem tőlem függ.

NICO - Engem nem zavar.

DON - Amint látja, szórakozom.

(Zerlina és Masetto)

MASETTO — Hol voltál ilyen sokáig?

ZERLINA - Meg se köszönöd a virágot?

MASETTO - Azzal az alakkal, aki nem tetszett neked? Annak az elegánsnak a szolgájával, tudod, akik órákig ülnek a piactéri kávéházban. ZERLINA - Én azzal a másikkal beszélgettem, vagyis hogy azzal az egyikkel.

MASETTO — Az engedélyem nélkül. Ez most történt először.

ZERLINA — Véletlenül igenis nagyon illedelmes volt.

MASETTO - És nem próbálta elcsavarni a fejed?

ZERLINA — Mi az, csalódott vagy? Netán begyulladtál?

MASETTO — Nem szeretem a fölösleges pörlekedést.

ZERLINA — Ne féltsd annyira a bőröd.

MASETTO — Hogy beszélsz te énvelem?

ZERLINA - Igazad van, nem érdemes izgulni.

(Leppo és Don)

LEPPO — Kezd romlani a hangulat.

DON - Látod milyen romlottak.

LEPPO - Minden szomorú, a félelem miatt.

DON — Beszélj velem emberi módon.

LEPPO — Próbáltam, íme az eredmény.

DON — Könnyen inadba száll a bátorságod.

(Ottavio és Nico)

OTTAVIO - Tudja, ez a maga lakója nem viselkedik valami rendesen.

NICO — Könnyen meglehet.

OTTAVIO - Ó, én annyira megbízom magában, nem is tudom, miért, feltétlenül.

NICO — Köszönöm.

(Masetto és Leppo)

MASETTO — Mi az, megint valami tanácsot akarsz adni?

35