Lubienski, Tomasz: A parancsnok halála - Drámák baráti országokból 5. (Budapest, 1986)
DON — Ez egyáltalán nem magyarázat, ide segítség kell, LEPPO — Én nem aludtam, de nem tudok semmit; azért ez is információ. DON — De lehet, hogy maga emlékszik valamire, ha aludt is? NICO — Csodálom önt, hogy képes megszakítani a nyaralását DON - Nehéz megmondani, megyek a vizsgálóbíróhoz. LEPPO — Én is önnel tartok, még fülön találják csípni. NICO — Sajnos, a mi hivatalnokaink ellenszenvesek. DON — Te csak maradj inkább, értek az ilyesmihez. (Don et, Nico és Leppo tovább iszogatnak.) NICO - Jól esik a szemébe nézni, kedvelem az ilyeneket. LEPPO - Nocsak, aztán alaposan belenéztél? NICO — Biztosan van humora. Nem unatkozik vele az ember. Soha nem pihen. El tudom képzelni. Biztos nem akárki. LEPPO - Ugyan? (A vizsgálóbíró irodája. Don besétál.) DON - Bajok vannak. OTTAVIO — Én még éppen kávézom, nem látja? DON — Engem cseppet sem zavar. OTTAVIO — Meg voltunk beszélve? DON - Segíteni szeretnék, OTTAVIO — De én önt nem ismerem. DON - Látásból, látásból. OTTAVIO — Stimmel, a kávéházban szokott ülni a téren. DON - Aha, az ügyeletes spicli már jelentette? Mi az, nincs egy profi besúgó a háznál? Miért? OTTAVIO — Én magam láttam önt. DON — És, ugye, nyilván tudni akarja, ki vagyok tulajdonképpen. De már az idegenes kiejtésem sem tetszik. Akárki nem ütné az orrát a maguk helyi ügyecskéibe. És közben egy nyári holdfényes éjszakán meghal egy háborús hős. OTTAVIO — Ah, ez önnek fejtörést okoz, ez is az ön baja. DON — Még egy dolog okoz fejtörést. Miért nem nyomta meg a riasztócsengő pedálját ott az asztal alatt, vagy miért nem hajított le sajátkezűleg a lépcsőn? Vagy nincs rendben a lelkiismerete? Vagy belőlem néz ki, hogy valami veszedelmes jelvényt hordok, teszem azt, a zsebemben. Nem? Bizonyos hátsó gondolatok az én kontómra. 17
