Evarac, Paul: Az ötödik hattyú - Drámák baráti országokból 3. (Budapest, 1984)
/MI REA/ UICA MI REA UICA MI REA UICA MIREA UICA MIREA UICA melni." Látom a szeméből, hogy megértett, tisztában van mindennel, titokban velem érez - de miért bonyolítsa miattam a saját életét? Mit nyer vele? Mi köze hozzám? Mindenki rendezze a maga lelki konfliktusait, s ha neurotikus, menjen el kezelésre. Vagy fürdőbe. Majd kap beutalót. A legrendesebb mégis a megyei titkár volt. Uica. Magához kéretett és miután meghallgatta a beszámolómat különféle gyári ügyekről... /Pár másodperccel előbb megjelent, az íróasztalánál ül/ Azt hallom, Mirea elvtárs, magánál kísértet jár a házban. Milyen kísértet, titkár elvtárs? Amelyik lábujj hegyen lépked... Irigylem. Azt hiszem, én hiába próbálnám. Biztosíthatom, titkár elvtárs, hogy... Magához jár-e vagy az unokaöccséhez, nem az én dolgom. Ha, mondjuk az unokaöccséhez, akkor sem éppen a leghasznosabb; fiatal, most kezdi a pályáját... Magának azonban csak árthat. Minden szempontból. Ez sem az ón dolgom, de... Hát persze,nehéz elvárni az embertől, hogy ellenőrizze az ösztöne minden mozdulását; s ez talán jó se volna, hiszen géppé változna. Titkár elvtárs, én... Senki sincs beoltva gyarlóság ellen. Nézze meg nálam otthon; Florica, a lányom, tizenhét éves, és hallani sem akar egyébről, mint költészetről... no meg, hogy férjhez menjen költői ideáljához, a maga öccséhez. Nem hiszem, hogy túl okos dolog lenne. Maga mit gondol? Nem tudom, titkár elvtárs. öreg is egy tizenhét éves lányhoz, maholnap negyvenéves; a helyzete is, hm... De a lányom 57
