Evarac, Paul: Az ötödik hattyú - Drámák baráti országokból 3. (Budapest, 1984)
/MI REA/ TIT MI REA TIT MI REA TIT kérdeztem, miért akart lelépni, akkor is azt válaszolta: "Hogy igyák valamit". Mintha itthon nem lett volna mit innod. "06, de nekem más kellett. Bak sör, mon cher, aztán haza is jöttem volna." Hát ez a "baksörözés" néhány évébe került. Oimblea elvtársnő is sokat járt utána. De hiába a jó pozíció, Titnek nem kellett. "Ilyen - mondta - minden ujjamra jut kettőhárom," Az elvtársnőnek ez a fülébe jutott. Nosza, felsőbb szervekhez fordult, s azok elkezdték nyaggatni Tit -et, úgyhogy azt hiszem, azért is próbálkozott és nem annyira a baksör kedvéért tette... Azt mondta: "Egyéb dolga sincs a felsőbb szerveknek, mint bepréselni egy tagot az elvtársnő alapszervezetébe? /Kis szünet/ Most egy kis bakfis van oda érte: Uica, a megyei titkár leánya. Az is irogat ilyenféle verseket és Tit az eszméflyképe. Legalább a látszat kedvéért kellene egy kicsit... De ő nem. Azt mondja: "Liba, nincs mit kezdenem vele." Nemrég a tóparton sétálgattunk. Tit! mondtam, most itt az alkalom, hogy javíts a pozíciódon. Hogy elérd, ami megillet. Uica derék ember és nem elfogult... /Néhány másodpercre megjelent. Ironikusan/ Milyen pozícióról beszélsz? A társadalmi pozíciódról. Azt hiszed, hogy érdekel? Vagy ha érdekelt volna valaha' is, nem leltem volna eddig egy szamárlétrát, hogy felkapaszkodjak rajta? De hogyhogy nem érdekel? Nézd, hogy hullnak a levelek ilyenkor őszszel. Előbb-utóbb mindegyik lehull, akár feljebb ült, akár lejebb. Bizony, még ilyen szélcsendben is, hát még ha zivatar kerekedik... Nem mindegy, honnan hull le? Fő az, hogy élt, 37
