Evarac, Paul: Az ötödik hattyú - Drámák baráti országokból 3. (Budapest, 1984)
MI REA HORTENSIA MI REA POCROVAN HORTENSIA POCROVAN MI REA HORTENSIA Ez olyan ja9szos izé, Bukaregtben ragadt rá. Neeem, fiam, ezt nem hi9zem; elvégre Bukarest 9zellemi fővároa i9. Ott vannak 9zerke9ztősógek, kiadóhivatalok, ott az ilyen begzód... /Magának ég a közön9égnek/ Alig tudtam kivárni, hogy továbbálljanak. Titnek egyenlőre meg boc9átottak, de Pocrovan bejegyezte a dolgot a maga külön számvitelébe. /Az ajtóban, útraké9zen/ Ne feledd, kettőnull a javamra ! S akármikor, ha szükséges jövök. Nem is kell, hogy itt légy: adsz egy kulcsot. Részeg vendé gek után nem mogom fel a lépc9Őházat, de idebenn rend le9z... /Célzato9an/ Neeem, fiam, itt Marta nem találhat semmi felfordulást, hogy aztán törje magát... Minden jót! Szervusz! /Kimennek/ /Visszamegy a fotelhez/ Kettő-nulla volt, de eztán kiegyenlítettem: nem fontos, hogyan, szolgálati vonalon, még el is vittem egyszer Nikit sörözni... Az volt a benyomásom, csak látszatra haragszik, s voltaképp örül a Titféle "ügynek". Ezzel a kezében tart. Nem fordítja ellenem, hiszen egyébként igazán rendes ember, de folyton érezteti; ha egygzer úgy adódik... Só, hogy akkor nem jöttek rá semmire; ha Hortensia benyit a hálóba, elvesztem. Mindörökre kiszolgáltatom magam. Némi halvány gyanúja így is támadt. Néhány nap múlva eljött egyedül, és kitakarított, baráti 9zivességből. Utána egy kicsit elbeszélgettünk. /Megjelenik/. Én nagyon sokat köszönhetek nek tek, Va9ile, Amikor úgy volt, hogy elmegyek azzal a festővel, _Tit‘ barátjával, Marta beszélt le.Elmagyarázta, hová jutok, milyen bonyodalmakba keveredem társadalmi, politikai téren, és ráadásul elrontom a Niki karrierjét
