Evarac, Paul: Az ötödik hattyú - Drámák baráti országokból 3. (Budapest, 1984)
MI REA TIT MI REA TIT MI REA TIT MIREA TIT Te beszélsz. Tit? Te, aki soha semmit nem épitettél, aki nem tudod, mit jelent... ... az élet, mi? Pardon, elfelejtettem, hogy az élet jelentősége nálad van letétben na meg kiváló sógornőmnél: hogy ti vagytok a képviselői, a szószólói... De akkor fizess meg, bátyó, hogy ne legyen róla saját elképzelésem, öt darab százast ide a markomba, mert addig mindenféle zíírrealista elképzelésem támad. Ha boss vagy, fizess, és akkor csend lesz. Ez a kultúra. /düh ősén elővesz két százast/ Csakhogy nálam más a helyzet. Minden lépésem legalább tíz ellenőr lesi. Ha akarom, kitalálok egy történetet... Elvégre költő vagyok. Mesélni kezdek a nagybátyánkról, aki metropolista volt... Hülyeség. Sajnos, De ameddig kiderül, téged rég kibillentettek az igazgatói székből, nehogy az elvtársakat megfertőzd a szent lélekkel. Nem jobb, ha leszurkolsz még két százast? /rekedten az elfojtott dühtől/ Mondd, miért hozol folyton ilyen helyzetbe? /elővesz még egy százast/ Felét levonod, mint az Irodalmi Alapnál... Hát azért. Veszi bátyám, mert unalmas alak vagy. Megpróbállak érdekesebbé tenni. Nem árt, ha egyszer van neked is valami titkod az eszszony előtt, mikor elszámoltat a pénzzel. Ez feszültséget, izgalmat visz a házasóletbe. Nagyságot kölcsönöz a férfinak. Hamis nagyságot, igaz - de hol van ma igazi nagyság? Régen egy nagy sikkasztó például, az igen, az volt valaki. Ma olyan, mint mindenki, csak pechesebb, sőt még csak nem is híres. A híresség ma már rablógyilkosságtól felfelé kezdődik, 15
